I. FunFit.hu Hegymászó Találkozó
Az első saját szervezésű hegymászó találkozó alkalmával egy fantasztikus hetet töltöttünk Svájc kellős-közepén és belekóstoltunk mindenbe, ami a mászás kifejezés alá érthető. 🙂 A kis csapatunk végül 8 főből állt össze…
Jégcsákány kell?
Még épp csak kitámolyogtam a sátramból reggel, amikor dörrent a kérdés:
– Mit csinálunk ma? Mit vigyünk magunkkal? Mikor indulunk?
– Hmm… szerintem vigyünk komplett sziklamászó felszerelést. Tudjátok mit? Hozzatok magashegyi bakancsot is, akinek van, hozzon sílécet, túrabotot, kaját, innivalót, naptejet… Mindent. 😀
Mint sok hülyeség értelmi szerzője úgy gondoltam, hogy kicsit többet szeretnék mutatni a csapatnak, mint egy hétvégi kiruccanás a Normafához. Persze annyi csalás volt a dologban, hogy a svájci helyszín miatt gyerekjáték volt érdekes és változatos hegymászó programot összeállítani.
Viszont ha jobban belegondolok, szinte csak más dolgokat csináltunk, ahhoz képest, mint amiket eredetileg kitaláltam. 🙂 Mindig pont szembe jött valami érdekesség, ahol leragadtunk.
Hóból egyenesen a pálmafák közé
A hegymászó találkozó első napján egy könnyed gleccsertúrával kezdtünk a Steingletescher-en. Kicsúszásmegfogás gyakorlással, (bakancs)sízéssel indítottunk, majd délután a kezdő lányainkat is bevezettük a több kötélhosszas mászás örömeibe. A beavatás tökéletesre sikerült, mert a 3. kötélhossz környékén eleredt az eső. A körülmények igazán alpesire változtak: az út végéből ereszkedés közben már fröcsögött a víz a kötelekből, ahogy a lapkáink végigfutottak rajtuk és kipréselték belőlük. Az enyémre már amúgy is ráfért volna egy mosás, így ez most megtörtént. 🙂
A másnapra tervezett újabb gleccsertúra viszont ezek után leszavazásra került a lányok részéről. A csapat egy része ezért úgy döntött, hogy inkább megmássza a 4274m-es Finsteraarhorn-t, a másik része viszont ruhát és felszerelést szeretett volna szárítani. Lehetőleg nyári, vízparti körülmények között, ahol közben árnyékos helyen lehet sziklát mászni a könnyebb fokozatokban, de azért legyen benne néhány kunszt is… Nem nagy igények.
- Ki az az Alex Honnold? 😀
- A hóból ide jöttünk
- Andermatt – Andor matt
- Kata az utolsó előtti kötélhosszban biztosít
- Ének az esőben
- Via cordata a zuhogó esőben
- Ági 6a+ projektálása
- Mediterrán mászó-feeling
- Andor pazarul kitolta a 6b-t
Bekapcsolt a rögtönzős üzemmód és a havas-jeges Sustenhorn-os tervek helyett célba vettük Svájc egyetlen olasz kantonját, Tessin-t, ahol a 25-30°C-os meditárrán nyári meleg lehetővé tette, hogy inkluzív ruhaszárítás mellett még jó pár kötélhosszt is magunkévá tegyünk a Ponte Brolla gneisz sziklakomplexumában.
Aztán a nap végén úsztunk egyet a Maggia-folyó keskeny sziklaszurdokában, kanyoningosan ugráltunk a vízbe, majd visszatértünk Gadmen-be, az alaptáborunkba, kb. 20°C-kal hűvösebbe… aludni ilyen időben: megfizethetetlen. Estére még elénekeltük svicciül az “Ab hüt Oobig hätt i gärn numä Rüebli esse” c. nótát, amelyet még maga Tell Vilmos írt, miután a szomszédos völgyben az ominózus nyílpuska lövése után elege lett az almából. 😀
Sok-sok kötélhossznyi Plaisir…
Amíg a Finsteraarhorn-os “Veni, Vidi, Vici” csapat bevicsiződve visszatért, addig mi csak szimplán mászogattunk a Grimselpass-nál, a Sustenpass-nál, Oberalppass-nál. Nehéz lenne összeszámolni, összesen mennyi kötélhosszon kapaszkodtunk végig. De az igazat megvallva, most jól esik csak írni róla.
Finsteraarhorn (4274m) különítményünk
A napok során Andermatt mellett belefutottunk egy via ferrata-ba is. Néhányan beszálltak, míg a többiekkel a sportmászást választottuk és a nap végére igazán kellemesen sikerült eldurrantanunk magunkat a nehezebb, UIAA VII-VIII nehézségű utakban.
A világ legmagasabb műfala: Diga Luzzone
És sajnos nagyon hamar eljött az utolsó mászónap. Ágival elterveztük, hogy pénz nem számít, azért is végigmászunk a Luzzone-gát falán futó mászóúton, amelyről már sok videót és fotót láttunk. A többiek rituális tessini ejtőzést terveztek laza mászással, sok fürdéssel a Fiume Maggia-ban.
Svájcban rengeteg természetes mászóhely van, de ez a gát annyira különlegesen eszeveszett helynek nézett ki, hogy muszáj volt kipróbálnunk. Az építmény 165m magas. Az út 5 kötélhosszas (5b, 5c, 6a, 6a+, 6a+ / UIAA: VI-, VI, VI+, VII-, VII-), 650 fogásból áll. A nittelés hibátlan, kb. 3-4m-ként lehet akasztani. A standok zseniálisak, kis tálcán lehet ácsorogni, így a gát felső áthajló szakaszán sem kényelmetlen a biztosítás.
Viszont van valami szürreális abban, ahogy visszhangzik az egész, amikor szólsz a társadnak. Furcsa érzés, hogy van egy 2-3m széles, műfogásokkal felszerelt hosszan kígyózó sáv és jobbra-balra pedig a csupasz betonfal.
Az út beszállásához szükséges egy létra, amelyet a gát tetején levő étteremből kell kölcsönözni 20CHF/fő áron. Pontosabban kapsz egy kulcsot az út aljában lelakatolt létrához. Az étteremben ki kell tölteni egy mászótermekből már ismerősnek tűnő felelősségvállalási nyilatkozatot, ahol aláírod, hogy mindent tudsz a mászásról, rendelkezel az út nehézségéhez, hosszúságához szükséges technikai és fizikai képességekkel és tisztában vagy azzal, hogy az utat csakis gyakorlott mászóknak ajánlják… bla…bla…bla.
Lesétáltunk a gát aljába, leszereltük a létrát, Ági felmászott, rögzítette magát és a kötelet a kb. 5-6m magasan levő standban, én visszalakatoltam a létrát a helyére és felpruszikoltam a beszállóhoz. És indult a menet.
Ahol a madár sem jár?
Igazából technikailag nem volt nehéz a mászás, nagyon szépen, folyamatosan lehetett haladni. Még annak ellenére is merő élvezet volt az egész, hogy a fogásokon ücsörgő madarak lekicsinylő tekintetében a megvetést láttuk, ahogy szuszogtunk felfelé… Egy különösen pufi galamb – nevezzük Csipinek – arcáról kifejezetten sugárzott, hogy szerinte értelmetlen az embereknek ezt a sportot erőltetniük. A gravitációt – vagy Lapos Föld Teóriásoknak: a testek sűrűségkülönbségéből és az Univerzális Gyorsulásból adódó izét 😀 – nem így kell legyőzni. Repülni kell. Önerőből. Koordináltan. Nem csak úgy leugrunk valami béna ernyővel vagy ilyesmi.
Ahogy ott ült Csipi a fogáson, összehúzta szemöldökét és töprengett, hogy a humanoidok azzal hajtják a legnagyobb hasznot, hogy nekik készítenek ilyen építményeket, aminek az oldalában nyugiban lakhatnak és költés közben nevetséges mozgásunkkal szórakoztatjuk őket. Nyújtott kar technika, meg hangtalan lépés a röhejes gumitalpú körömcipőinkben, meg az a hosszú izé, amivel össze van kötve a két ember. Há-há…
Csipi szerint az ember csak idétlenkedik a magasban. A sok százezer forintos felszerelésünkkel, speciális mászócipőinkkel szenvedünk, ahelyett, hogy a magasság leküzdését az olyan tálentumokra bíznánk, mint ők, szárnyasok, akik ezt mindenféle eszköz nélkül megoldják. 😀 Persze arra talán jók vagyunk, hogy mi legyünk a délutáni műsorszám. De még briliánsan kiforrott mászótechnikánk ellenére is csak egy olcsó valóságshow szánalmas szereplői lehettünk számukra.
Amikor a standba értünk, Csipi és családja csak arrébb rebbent, mintha csak a reklám ideje jött volna el és kimentek vécézni egyet, vagy csipegetni valami snack-et. 😀 Amikor folytattuk a mászást, visszaültek a szomszédos fogásokra és vigyorogtak a vígjátékon.
“You are crazy” – “It’s incredible”
Amikor felértem a gát tetejére éppen egy helyi család (ezek már emberek voltak ránézésre) fotózkodott a korlátnál. Mivel a felső traktus áthajló, sőt a kiszállásnál egy kis plafont alkotó perem is van, ezért meglepetésként hatott rájuk a megjelenésem. Leesett állal bámulták, ahogy kívülről beugrottam a korláton keresztül. Ekkor már biztosan tudtam, hogy emberek. Madár csak röhögött volna… 😀
Döbbenten kérdezték, hogy tényleg felmásztam a gát oldalán. Aztán amikor realizálták, hogy kedves mászótársam még 40m-rel lejjebb lóg a falra kötözve, akkor teljesen eszementnek tituláltak bennünket. Alig mertek kinézni a korlát felett.
Aztán kiderült, hogy ez a magasságtól való félelem, ami egy mászóból szinte teljesen kihal, az átlag emberben nagyon is ott él. Még 3-4 autó megállt a standhely mellett, látván, hogy kötéllel matatok és az emberek egytől-egyig elhűlve fotóztak bennünket. Simán pénzt kellett volna szedni és meglett volna a mászás díja. 😀 Amikor kiderült, hogy szittya magyarok vagyunk, akkor akadtak ki teljesen… hogyhogy, mi pusztai népek, górteksz bocskai mentében ilyeneket mászunk… 😀 😀 😀 Aztán Ági is felért a tetejére.
Valami véget ért…
…és egyben egy új kezdete is. Annyira jól sikerült ez az egész hét, hogy 2020-ban ismét lesz FunFit.hu Hegymászó Találkozó. Egy második. Úgyhogy jövőre, Veletek, ugyanitt… És persze addig még biztosan összefutunk párszor, mert mi egy ilyen csapat vagyunk.