Négyféle turista van a világon :-)

Négyféle turista van a világon. Először is a kocaturista, aki előkelően kiöltözve és szakszerűen fölszerelve ide-oda lötyög s mindig többet mutat, mint amennyire valójában képes. Például jégcsákánnyal mászik fel a Kals-Matreier-Törlre, hegymászó kötéllel sétál a Bindel-Wegen, csodálatos alpinista teljesítményekről számol be, amelyeknek legfennebb nézője volt vagy olvasója. Ha mégis fölmegy valami komolyabb hegyre, akkor vezetővel cipelteti föl magát – no, szép dolog. Ahová magától nem tud fölmenni az ember, oda ne menjen.

• Szóval ez a koca-turista. Tovább!
• Következik a kulturista.
• Micsoda?
• Kulturista. Olyan kultúrember, aki szereti a természetet. Nem köt magára kötelet, nem vállalkozik erőmutatványokra, fölsétál addig, ameddig kényelmesen feljuthat, pihen és gyönyörködik, nem veti meg a kilátóhelyeken létesített vendéglőket…
• Már látom, hogy ebbe a kategóriába kerülök.
• Reméljük. De – őszintén szólva – az ilyen ember még nem igazi turista.
• Amolyan széplélek, mi? És persze – felnőtt.

Itt az Öreg is közbeszólt:

• Azért nem feltétlenül felnőtt… Vannak köztük egészen rendes emberek.
• Köszönöm. Tovább?
• Az igazi turistát a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Felszereli magát kötéllel, jégcsákánnyal, hágóvassal, ha a szükség úgy kívánja, nekivág a legmagasabb csúcsoknak és örül, ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen is jól érzi magát: élvezi a természet szépségét és élvezi a megtett utat, a nehézségek legyűrését…
• Vagyis önmagát. Értem. De mi marad ezek után? Mi a negyedik csoport?
• A fajturista. Olyan, mint a tisztafajú tenyészállat. Abban különbözik az előbbitől, hogy csak a teljesítményt élvezi. Minél nehezebb falon mászik föl, minél nyaktörőbb mutatványra vállalkozik, minél hajmeresztőbb bravúrt old meg, annál boldogabb. Tökéletesen értelmetlen feladatokra vállalkozik: zord északi falakra mászik, holott a déli oldalon kényelmesen feljuthatna, életveszélyes első megmászásokon töri ki a nyakát, napokat tölt viharban a hegyek csúcsán vagy gleccserszakadékokban, hogy a végén eggyel több négyezrest jegyezhessen be a naplójába.
• Ha jól értem – foglaltam össze a lélektani fejtegetést -, a koca-turista önmagát szereti, a kulturista a természetet, az igazi turista a természetet és a teljesítményt, a fajturista csak a teljesítményt. Jól értettem?
• Pontosan így van.

Ez az idézet Benedek István – Csavargás az Alpokban című zseniális könyvéből van. Magadra ismertél? 😀 Te milyen turista vagy? 😀