“Sziklamászáshoz az elméd a legfontosabb izmod”. (Wolfgang Güllich)
“Azonnal gyere le onnan, mert leesel!”
A legtöbb ember csak azért nem tud sziklát mászni, mert meg sem próbálja. 🙂 Gyerekkorunk óta halljuk a szüleinktől, az óvónőinktől, tanárainktól, hogy “azonnal gyere le onnan, mert leesel!” és ezek a féltő szavak mentális blokkot hoznak létre, amelyek egyszerűen megakadályoznak abban, hogy sziklamászóvá, falmászóvá válhassunk. Kondícionálódik bennünk, hogy a magasság egyenlő a veszéllyel.
Aki fél, annak nagyobb az esélye a túlélésre?
A belénk nevelt félelmek mellett van egy másik aspektusa is a magasságtól való félelemnek: az ismeretlen helyzeteket általánosságban veszélyesnek éljük meg és erre az agyunk félelemmel reagál. Ha valaki gyermekkorában kevesebbet mászókázott, mászott fára, akkor a magasság szokatlan érzés számára. Természetes, hogy ismeretlen helyzetnek éli meg a sziklamászást és az agya arra ösztönzi, hogy ezt a helyzetet kerülje el: ne másszon fel, vagy ha már ilyen hülyeséget csinált, azonnal jöjjön le. 🙂
Ősidőktől fogva az emberi túlélés kulcsa volt, hogy a veszélyes helyzeteket felismerjük, elkerüljük. Az ismeretlen helyzetet az elménk még fokozottabban veszélyesnek érzékeli, mint amilyen valójában. Ezért van az, hogy az ember bepánikolhat mászás közben, ha véletlenül mégis kipróbálja.
A jó hír, hogy a sok gyakorlás során, megszokod a közeget és egyre kevésbé tűnik veszélyesnek.
Hogyan kezeljük a magasságtól való félelmet?
Amikor félni kezdesz, mit tapasztalsz magadon?
- gyors szívverés
- kapkodó légzés
- emelkedett vérnyomás
- megfeszült izmok
- kiélezett vagy átirányított érzékek
- a pupilla kitágulása (hogy több fényt engedjen be)
- fokozott izzadás
Mindezek ellenünk dolgoznak a falon. Így az első amit tehetsz, hogy felismered a félelmet, és megvizsgálod, mely tüneteket produkálja a szervezeted és elkezded őket ott helyben kezelni. Hogyan is?
(tovább…)
